don't be drag

a mai napom egyszerűen szörnyű volt, fáradt, és kedvtelen. az egyetlen menekülési pontom előle a régi, szomorkás zene hallgatása volt megspékelve egy kis füsttel és a hangommal (ami egyébként éneklésre borzasztóan képtelen) fázom, mint mindig, fáradt vagyok mint általában, és nem is csodálkozom ezeken, ahogy sosem szoktam. panaszkodni sem szeretnék, de a májusom súlyosan romlik lefelé. 

a másik túlélőút, a kedvencem, Attilla úrtól:


Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni 
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot.
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.