hihetetlen. kvázi két nap múlva már Sárospatakon fogok lézengeni, a tánc- és sporttáborommal karöltve, aminek normális esetben örülnöm kéne, én viszont igencsak elszontyolodva érzem magam. az ok egyszerű, és roppant csekélység, engem viszont annál jobban feszélyez, hisz gyűlölök bikiniben a nagyvilág előtt mutatkozni. habár tudom, hogy nem én leszek a főattrakció, akit mindenáron nézni fognak, - aminek egyébként örülök-, ám akkor is el vagyok szokva a feltétlen fürdőzéstől. próbálom szoktatni magam, és kiiktatni ezt az igencsak idióta vagy bugyuta félelmet, és élvezni majd ahogy hullámzik a szikrázó vizecske körülöttem, ahogy cirógatja a nap a hátamat, ahogy barnulok, s főként azt ahogy minket ismerve milyeneket tombolunk majd.
apropó, gondolkodom még a holnapomon is, mit tevékenykedjek, hisz egyetlenegy meghatározott programmal büszkélkedhetek eddig: drága nővérciékkel megnézzük a Transformers 3. részét, feltehetőleg 3D-ben. meg kell jegyeznem, hogy általánosságban éjjelente szokott megszállni az ihlet, s úgy tervezem holnap festek valamit, vagy tollrajzot készítek; hiszen olyasfélét még soha nem csináltam; de perpillanat ez még csak egy kósza gondolat - hihetetlenül jól esik, most így vizes fejjel ücsörögni, de lassan bele kéne egy kicsit szárítanom, ha nem tervezem megfázás miatt lemondani Sárospatakot-
így, 18:18 perckor rám tört az izgatottság, hisz a Pesti kislány (other nővérci) éjjeli bagoly révén körülbelül 3 óra múlva kopogtatni fog az ajtón. nyugtatásképpen azt hiszem felteszek egy kis lágy ritmusú zenét, amit remélhetőleg a hajszárító morajától nem fogok hallani, hisz mint hangoztattam ideje lenne már a szárításnak, úgyhogy azt hiszem neki is kezdek.
Elnézésüket kérem a szörnyen hosszadalmas terjedelemért, de úgy éreztem ki kell írnom a mondandómat. Később tán még jelentkezem egy rövidebb változattal.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése