okay, what the fuck?

szeretem amikor eltervezek valamit, beleélem magam, boldog vagyok, és végül minden az ellenkezőjére fordul. legszívesebben odamennék a VÉLETLEN-hez, és jól pofán vágnám, felráncigálnám, hogy ébredjen fel, és rájöjjön: az emberek nem rongybabák, akiket ide-oda ráncigálhat, vagy pengeélen táncoltathat, ha a kedve úgy tartja. nem játszhat az érzéseikkel, hogy végül csalódjanak, és kiábránduljanak ebből az egész zűrzavarból, amit ÉLET-nek nevezünk. nem akarok semmi mást, csak álmodni. hogy újból egy kisgyermek vagyok, akinek még nem kell foglalkoznia gondokkal, örül az élet apró örömeinek, megteremtheti magának a kis álomvilágát, és el is hiheti, hogy ez egyszer még létezni fog, mert minden csak rajta múlik. szárnyalhat a fantáziája, és felhőtlenül boldog lehet, mindig...de kár is ezen morfondírozni ezen tovább, annak úgy sem lesz jó vége, csak fájna a szívem az kiábrándító igazság miatt, és csak annyit érek el vele, hogy felkorbácsolom az indulataimat. inkább felelevenítem az emlékeimet amiken mosolyogtam, amikor meghallottam a rádión egy ismerős dallamot. dúdolgatom majd a fürdőkádban szappanbuborékok közepette, eláztatom a testem, illatozom és "élvezem" ezt a már fenekestülfelfordultéletemet.

amúgy alkottam tegnap, de egyáltalán nem vagyok megelégedve vele. nem ilyet akartam, nem így akartam, mert ez nem én vagyok, nem is tudom miért bukott ki így belőlem. de mindegy is, rewrite, aztán meg majd meglátjuk.

a fogszabályzásról meg most semmit.