félhomályban lézengek, illatozom, búskomor vagyok. igen, ez az ősz! amit egyébként furcsa módon nem bánok, szeretnék már végre fekete szövetkabátba burkolózni, sapi alá rejteni a kócomat, és hagyni hogy a szél lobogtassa a sálamat. csupán ennyi! mondhatni őszi emberke vagyok. - vagy inkább kaméleon? nem is mérvadó. - icipici mosoly játszik a szám sarkában, mert múltbéli képeket nézegetek. néhányon becsukom a szemem, inkább a tenyerembe mosolygok. néhányra büszke vagyok, nem is tudom pontosan mennyire. ami viszont biztos, hogy egyiket sem szégyellem. mindegyik betölt valamilyen szerepet az életemben, és mindegyik kivált belőlem valamilyen érzelmet. amiben pedig nincs semmi szégyellnivaló :)
a mai napom bágyadt volt, álmos, és végeredményében nagyon nehéz. talán csak túlságosan melankolikus lettem, de inkább az alvástalanság. a holnapi napom aránylag könnyűnek ígérkezik, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése