így tizenkilenc óra ötvenkettő perckor gondoltam felnézek ide - elolvasgatom a kedvenc blogjaimat, amik megihletnek, hogy én is valami maradandót alkossak ide, és jó nagy adag érzelmekkel tankolhatok fel belőlük - és akkor mit látok? a rendszeres olvasóim száma gyarapodott. és egy óriási ear to ear vigyor jelent meg az arcomon. nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg a legvalósághűbben, de talán úgy, hogy: köszönöm!
talán hosszúra sikeredett a hálálkodás, de az vagyok tényleg! hálás.
holnap teljes mértékben átadom magam a fényképezésnek, minden egyes apró mozzanatkát megszeretnék örökíteni. meleg szövetkabát, sapi, sál, bepattanni a rozzant autóba, hallgatni az ősrégi rádiót, és hagyni, hogy vigyen a képzelet. azt hiszem ez kell most nekem. kicsit kilépni az egysíkú hétköznapokból.
örülök a szünetnek, tapsikolva, hogy végre azt csinálhatok, amit akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése