ébredezem, kezdem felölteni a régi formámat. ha bár kívülre nem túlzottan mutatom, ha fáj, belülről mégis éreztem. ilyen apróság is a lelkemig hatolt. utálom ezt! (...) és ilyenkor tudom csak igazán, hogy vannak, akik vannak! mindent csak köszönhetek nektek, el sem tudjátok képzelni mennyit jelentetek nekem! és ezt sosem szabad elfelejtenem. szeretlek titeket, és köszönöm, hogy vagytok.
köszönöm neked család!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése