a mai nap kifejezetten sétálható nap volt, a szél a kócos tincseket az arcomba fújta, a többi pedig lágyan omlott a vállamra. ahogy a kellemes őszi időben, bőrkabátban, sálban, barna, öves répanadrágban, és szőrmés telitalpúban róttam a csendes utcákat, egészen magabiztosnak éreztem magam, és egy elégedett mosoly jelent meg a szám sarkában; de ezt csak úgy zárójelben.
kicsit egyedül érzem most magam, kedvem lenne kiszaladni a kihalt utcára, keresni valaki idegent, és csak úgy megölelni. szeretnék csillagot lesni, közben teát szürcsölni, ami igazából megvalósítható lenne. a bérház emeleteiről különböző rálátásom nyílna a csillagokra, és az óriási diófára, amit minden évszakban akaratlanul is figyelemmel kísérek. elvétve találni rajta már csak zöld leveleket, inkább száradt barnák díszítik. és ha már barna, akkor...irdatlanul szeretném gesztenyebarnára festeni a hajam, egy icipici sötétvörös beütéssel. mert it's simply beautiful.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése