rengeteg érzés kavarog bennem, és nem tudom melyikre hallgassak. a szoba meghittsége részben hatással van rám, részben pedig furcsán nyugtalanít. igen? nem? két kérdés, ami kis híján szétfeszíti a fejemet. lehetetlen helyzetnek érzem, pedig biztos van megoldás. kell lenni. egyszerűen muszáj. azt hiszem most van csak igazán szükségem valakire, aki megmondja mit tegyek. vagy legalább ráterel a helyes útra. valaki aki átölel, és megnyugtat, suttog egy: "Nem lesz semmi baj!"-t, egy apró csók a homlokra, aztán továbbáll. egyetlenegy percre, csak ennyit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése