nemrég értem haza az estéig nyúló sétámból, ami kifejezetten jól esett. habár utálom, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne fagyna le a lábam, pedig még csak november másodika van. a koromsötétség eluralkodott a látásomon, így kishíján átestem az őszi falevél-kupacban. aggódtam egyéb okokból, amit most nem részleteznék, de összességében egészen tűrhető estécske volt.
említésre méltó még a tegnapom is. ültünk, kezünkben tömérdek sajtburgert szorongatva, néztük a város fényeit, és a sok gyerkőcöt - köztük unokatestvéremet is - amint sikoltoznak, és nevetgélnek. el tudnék viselni egy személyes tálat, rajta milliónyi sajtburgerrel és jéghideg kólával a mindennapokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése