ültünk a tapolcai padon, lángost ettünk, fürkésztük a fényeket, mókusokat lestünk, fényképeztünk, áfonyás minifánkkal örvendeztettük magunkat. és irdatlanul boldognak éreztem magam. most meghitt nyugodtságra vágyom. elvarázsolt állapotban lézengek, a szemhéjam kezd elnehezülni. a háttérben x-faktor szól, a gép alig hallhatóan zúg mellette. nézem az odakint pislákoló fényeket, amik enyhén világítanak csak be a fehér falak közé. jelen pillanatban: csokit akarok! sok csokit!

el sem hiszem, hogy már csak egyetlenegy nap van az őszi szünetből, tejóég!

...

ééééés...egy icipici boleróval, övekkel, és egy inggel lettem gazdagabb, amit már millió éve szeretnék beszerezni. örül a kicsi lelkem.