?

 nem tudom kinek higgyek. mi van ha ez is csak egy buta tréfa? nem tudom mit tegyek. nem akarok megint összetörni. nem akarok megint csalódni valakiben. túl sokszor csalódtam már barátokban. és túlélem, mert végül mindig azt teszem, de elképedek. azon, hogy milyen kétszínűek az emberek. mondhatni egy egész színskála. nem is kéne ezen meglepődnöm, de valahogy mégis csodálkozom. (erről eszembe jut, hogy minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem magamat) bárkihez, akihez közel kerülök, végül mindig átvág/kihasznál. de ez most mégis más. nem is harag van bennem, inkább kétségbeesés, és meglepődöttség. lehet, hogy túl naiv, vagy jóhiszemű vagyok másokkal szemben. és könnyen félreismerem az embereket. de ez most mégis más. egyszerűen csak nem értem.