blue jeans, white shirt, walked into the room you know you made my eyes burn

akai bogyós tusfürdő édes illata árad a szobámban, vegyítve a milliónyi virág illatával, ami körülvesz jelenleg. a dolgaim szétszórtan hevernek a szoba minden pontján, sötétség uralkodik, egyedül a redőny résein keresztül világít be a kevéske esti fény. nagyon sokszor eszembe jutott a mai nap folyamán a tegnap reggelem. kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam nyitogatni a bágyadt szemhéjaimat, az outfit-em gondosan kikészítve a szék karján. amikor már az utolsó simításokat végeztem az ejtett vállú kék felsőm eligazításán, meghallottam egy-két esőcseppet kopogni a tetőn, aztán láttam lassan végigfolyni az ablaküvegen. és ez furcsán boldoggá tett. egész nap zuhogott, de én nem bántam. mindig egészen melankolikus hangulatba keveredek, amikor esik, gondolkozok, átértékelem a dolgokat, furcsán így hat rám, de nem bántam. beültem a hűvös szobámba, a komor négyszögletes falak közé, takaróba burkolózva, citromos teát szürcsölve, péterfy kisasszonnyal a háttérben néztem őket legördülni az ablakon. a szeptemberi napokat idézi bennem. kedvem lett volna alkotni valamit - bármit, de egyszerűen ihlettelen voltam, és csak ostoba firkákkal, krikszkrakszokkal mocskoltam be a hófehér papírt. talán később még kihozhatok belőlük valamit. de egyelőre így jártam anyátokkalt fogok nézni, vagy Éhezők viadalával örvendeztetem magam - már millió éve tervezem!