a mai napom tulajdonképpen érdemtelenül telt. bebújtam a kis vackomba Rubin és füst-öt olvasgatva, lézengtem a házban félálomban. semmi említésre méltó. jelenleg is ülök, mereven bámulva a monitort, és hallgatom, ahogy a gép egyenletes zúgása betölti a csendet, elnyomva ezzel a szél gyenge zúgását, ami enyhén beszűrődik odakintről. várom, hogy meghalljam a jól ismert egyenletes kopogást a tetőn, amitől furcsa borzongás fut végig rajtam. olyankor a legmeghittebb a kreatívkodás. apropó alkottam, természetesen az Oroszlánykirállyal kapcsolatos, de még jelenleg sem fejeztem be. megpróbálom jobban kidolgozni a részleteket, és finomítani a vonásokon. de eddig egészen aranyos. (egyszerűen imádom azt a mesét. azokat a perceket/időket idézi bennem, amikor még nem voltam ennyire elcseszett érzelmileg. no, de nem panaszkodom, csak hangosan gondolkodom) izgatott vagyok a holnap miatt. félhomályos, csillagokat lesős, kabátba burkolózós, minifánk-evős meghitt sétát fogok tartani Tapolcán. nagyon régen jártam arrafelé, és hiányzik. hiányoznak az emlékek, amiket felidéz a jellegzetes lángos-illat, hiányoznak a fürgén átszaladó édes mókusok, akik után icipici koromban mindig leselkedtem, és kergettem őket, a csodaszép hattyúk és récék akiket mindig megetettünk, akárhányszor csak arra jártunk. egyszerűen minden annyira a szívemhez nőtt. meghitt és nyugalmas. nagyon remélem, hogy az időjárás nem szól közbe, és nem küld rám zivatart, amitől bőrig áznék, mert úgyis elfelejtem elvinni az esernyőmet - szokás szerint.
és csak úgy zárójelben megjegyezném, hogy mostantól tumblr-en is elérhettek. jippí!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése