kellemes meleg szoba vesz körül, különösen nyugodt szféra. baba tusfürdő illata árad szerte a szobában, arra ösztönözve a pilláimat, hogy minél hamarabb lecsukódjanak, aztán pedig bedurmoljak a selymes plédek közé, és mormoljak. de nem engedek a csábításnak. egyelőre. minden olyan kellemes és optimista lett az utóbbi időben. - furcsa, nagyon furcsa. nekem valahogy bűzlik ez a túlzott vattacukor, hogy minden rózsaszín köddel van borítva, aztán pedig majd jön a jó nagy pofára esés, és melankolikus hangulat. no de nem gyanakszom, csak hangosan gondolkozom - energiavámpír nap volt a mai, a kompetenciamérés leszívta a létező összes erőmet, azt az egészen icipicit is, ami még megmaradt bennem. de ezt csak úgy zárójelben, tulajdonképpen amiről már millió éve írni akartam, az a szombati nap. igazából kétségeim vannak afelől, hogy a kusza gondolatmenetekből összeszedett mondatokat tudok kovácsolni, egyszerűen lehetetlen azt a napot egyetlen bejegyzésbe foglalni. az ilyen pillanatokat igazán érdemes megörökíteni, de fotómasina hiányában - amit elfelejtettem elvinni - kénytelenek voltunk bevetni a mobiltelefont. tényleg, lehetetlen szavakba önteni, mindaz amit mondani tudok, annyi: még, még, még ilyen szombatot Mepivel B-vel és Rittittivel!
és csak úgy zárójelben megjegyezném mennyire örült a kis fejem, amikor megláttam, hogy 40 drágaság nézte a posztokat hétfőn. szállhat a boldogsághormon, vagy esetleg robotok trollkodtak ide, hogy elvegyék a jókedvemet? költői kérdés, nem kell válaszolni. a csíny letudva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése