itt ülök, magányba burkolózva, a párás, meleg szobám falai közé zárva, princess of china-t dübörögtetve a hangszórókon. odakint tombol a természet, villámlik és dörög, az eső erőteljes koppanásokat hallat az ereszen. furcsa módon roppant illik a jelenlegi magányos, csalódott, elhagyatott kedvemhez. őszintén, minden erőmmel azon vagyok, hogy kiverjem őt a fejemből. azon kívül, hogy egyáltalán nem lenne könnyű, bizonytalan vagyok, ki akarom-e egyáltalán verni őt a fejemből. összekuszálódott érzelem szindróma van jelen, újra felbukkant. én pedig döntésképtelen vagyok.a vicces az egészben az, hogy folyamatosan képes vagyok rácáfolni, a 'minden rendben van' kijelentésemre. egyszer nyíltan állítom, utána pedig a padlón vagyok, hogy miért tettem azt, amit tettem. (hát igen, az a nagy kérdés most: biztosan akarom?) tudjátok mi esne most jól? egy hatalmas adag forró gyümölcsös Pickwick tea a szitakötős bögrémbe, ami teljes mértékben a melankolikus őszi/téli napjaimat idézné (kedvenceim), amikor a barack színű plédembe burkolózva, gombóccá gömbölyödve egy romantikus vígjátékkal örvendeztetem magam. azok egyszerűen isteniek. de most nem lehet, most nem ennek van itt az ideje! addig is minden porcikámmal várom a július 21-ét, amit teljes mértékben Mepivel, és B-vel tölthetek el. felejthetetlen lesz, már előre érzem!
és most nekiállok X-men kezdetek: Farkas-t nézni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése