elegem van. elnyomtak mint egy cigarettacsikket. én miért vagyok érzelmileg ennyire elcseszve? miért nem lehetek erős, mint mások? mindig is olyan akartam lenni, és sosem leszek az. most tényleg olyan foreveralone érzésem van. azt akarom, hogy valaki a kezébe vegye az arcom, és megnyugtasson. mindössze ennyit. olyan nagy kérés ez? nem hiszem. taknyos papírzsepik hevernek körülöttem, fázom, kihűlt falak társaságában ücsörgök, a szemem pirosságig kisírva. nem hiszem el, hogy egy kellemes szombat este olyannak kell lennem, mint a mosott szar. nem akarok mást csak aludni, aludni és aludni. és elfelejteni ezt a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése