let the rain wash away all the pain of yesterday

 

ennél gyönyörűbb filmet sem láttam még. 

kérdem én brad pitt, mióta tudsz te engem levenni a lábamról?

 franciapirítós megpakolva sok-sok sonkával, olvadó sajttal, mustárral és uborkával. az asztali lámpa enyhén pislog, furcsa boldogság vesz körül. imádom ezeket a hirtelen nagy hangulatváltozásaimat. egyik pillanatban boldognak érzem magam, nevetek, a másikban pedig folyton agyalok, és elszomorodom. most komolyan, valaki vágjon pofán :)

írni szeretnék jelen pillanatban, nagyon sokat, nagyon hosszút, tele érzelmekkel. talán még mindig a film hatása alatt vagyok. de a szomorú helyzet az, hogy úgysem fogok. inkább bekuporodom, körbetekerem magam a plédemmel, pickwick teát iszom, és így jártam anyátokkal-t nézek. megint.

már csak tizenhét nap a születésnapomig. juhúúúúúúú.