hiába minden olyan békés, mégis lehangoltnak érzem magam. az ujjaim grafitszürke színűek, birdy-től a shelter kellőképpen megadja az alkotáshoz a hangulatot. (anyu szerint mindig akkor rajzolok, ha valami bánt)
eszembe jutott ma a kedd estém. ahogy bőrkabátban, kék tunikában, kócos hajjal hallgattam a cipősarkak enyhe koppanását az aszfalton. korom sötét volt, fáztam, az ujjaim vörösre fagytak a késő esti hidegtől. a hold enyhén világított az éjszakában. és nem tudom, olyan szimpla megnyugvást éreztem. mintha minden gondomat elfelejteném, és nem kéne aggódnom semmi miatt. legszívesebben visszapörgetném az időt az ilyen pillanatokra, ha tehetném.
(madarakat, és fektetett nyolcast rajzoltam a csuklómra tussal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése