előttem két avokádókrémes toastkenyér paradicsommal, isteni finom.
a délelőttöm olyan hirtelen eltelt. csak lézengtem a házban, mint egy szellem, kerestem a helyem, de egyszerűen nem találtam, így végső elkeseredettségemben visszadőltem az ágyra, bámultam a plafont, és elmélkedtem picit. (persze végül semmire sem jutottam) aztán délután megérkeztek a rokonok, hogy apu szülinapját ünnepeljük. a nevetésüktől zsongott a ház, picit élettel telibb lett, ők pedig jókedvűeknek, és boldognak látszottak. (csak úgy zárójelben megjegyezném, hogy kishíján felgyújtottuk a házat a tűzijátékkal, de aztán sikerült elfújni) mosolyogva megöleltem aput, és átadtam neki az ajándékát, amire az ő arcán is széles mosoly jelent meg, majd elvonultam a saját kis világomba. összekuporodtam az ágyon ed sheeran-t hallgatva, és magazinokat lapozgattam. egyszerűen elkedvtelenedtem, nem volt hangulatom ünepelni, csak ülni, és bámulni kifelé a fejemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése