hat óra huszonöt perckor hallottam felcsendülni az ismerős dallamot (♥) , mire a szemhéjaim elnehezülve próbáltak feltápászkodni, de végül kudarcot vallottak, így inkább magamra húztam a takarómat, és megpróbáltam a - szó szerint - isteni hangra újból mormolni. feceregtem, forgolódtam, a paplan gyűrődött alattam, végül fogtam magam, kimentem a konyhába, és megittam az esti gyümölcsös teám maradékát. mint pénteken, hatalmas szükségem volt egy bögre forró pickwick teára. mindig elűzi a depresszív hangulatomat, amivel elég sokat küszködök mostanában. ha a legkisebb rossz is megtörténik, amire nem számítottam, rögtön visszahúzódok a megnyugtató kis vackomba, és filózok azon, hogy mit ronthattam el. de a tegnapi szallonasütős este jelentősen dobott a hangulatomon. rengeteget nevettem, nosztalgiáztam, boldognak, élőnek éreztem magam.
úgy tűnik minden visszatért a régi kerékvágásba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése