és ez az összevisszaság jelenleg nem csak az életemet, hanem a gondolataimat, és a szívügyeimet is jellemzi. egyszerűen nem értem magamat. amikor feltárja előttem az érzelmeit, akkor eltaszítom magamtól, viszont szemmel kigyilkolnám azt, aki csak egy pillantást is vet rá. meg kell hoznom a végleges döntést, ez így nem mehet tovább. el kell döntenem mit akarok, de nem firtatom tovább ezt a témát. egyelőre. következzék tehát a napi beszámolóm. ma kölöknapot tartottak az iskolában, ami meglehetősen furcsára sikeredett. a nagy részén kretívkodtam, mint általában. a kisebbik felét pedig a terembe zárkózva alvással töltöttük Mepivel és B-vel. érdekes volt, de minden nap tanul valamit az ember. én pedig momentán megtanultam a kényelmetlen padon aludni. mindössze ennyi említést a kölöknapról. a péntek érdekesebb része délután fele volt, fekete sortban, fekete harisnyában, halvány rózsaszín felsőben, fekete gombocskákkal, blézerben, és oxford cipőkben indultunk(/tam) neki a városnak, egyenesen a mcdonald's felé véve az irányt. íííííííírdatlanul vágytam már egy kiadós sajtburgerre, mcnuggets-szel, és jéghideg sprite-tal megspékelve. csak úgy zárójelben megjegyezve, nectar of God. annyira hihetetlen, hogy Mepivel és B-vel alig egy pár hónapja barátkoztunk össze, azt hiszem mégis azt mondhatom, jobban kiismertek, mint eddig bárki (ha egyáltalán ki lehet engem ismerni). pedig köztudottan eléggé összetett a személyiségem, néha én is meglepődöm a cselekedeteimen, de inkább félénknek, és visszahúzódónak mondanám magamat. bátortalannak. de már megint hol lyukadunk ki? túlzott személyeskedés.
megyek, és veszek egy isteni jó forró fürdőt, megspékelve milliónyi habbal a tetején. aztán félhomályos, icipicit szétszórt szoba kíséretében, takaróba burkolózva A segítség-gel fogom megörvendeztetni magam. nagyon rákaptam az Emma Stone-filmekre mostanság.
ó, és megemlíteném, hogy sikeresen lefaragtam egy icipicit az ujjamból. csak úgy zárójelben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése